célzott terápia - áttétek visszaszorítása - onkológiai kezelés - metasztázisok gátlása célzott terápia - áttétek visszaszorítása - onkológiai kezelés - metasztázisok gátlása

Sorstársak

Sorstársközösségek: osztoznak bajban és örömben

Mit ad a sorstásközösség? Mindenekelőtt információkat, hogy a betegek megtudjanak mindent a kezelésekről, ne érjék váratlanul őket a mellékhatások, fel tudjanak testben és lélekben készülni a várható kihívásokra. A jászsági betegklubnak is  sokféle beteg részese: vastagbéltumorral, gyomorrákkal, gégerákkal, agydaganattal kezelt betegek, nők és férfiak egyaránt tagjai a közösségnek.

Amint arról a Rákgyógyítás beszámolt, a kilenc éve működő jászsági betegklubot Sipos Gézáné Klári vezeti, aki Jászalsószentgyörgyön hat település betegeit fogja össze. A klubvezető gyógyult rákbeteg: 15 évvel ezelőtt a gerinccsigolyájában mutattak ki tumort. Gyakorlatilag teljesen megbénult, két nyaki csigolyáját el kellett távolítani. Megfogadta: ha egyszer felkel a betegágyból, segíteni fog másoknak, ugyanis akkoriban óriási hiányát érezte, hogy nem volt olyan közösség, akikben támaszra találhatott volna. Ugyan az első műtét után 6 évvel a betegség szövődményeként megbénult az egyik hangszála, ám ez akkor már nem gátolhatta meg abban, hogy aktívan szerepet vállaljon a hasonló élethelyzetbe kerülő emberek segítésében.

Felépülését követően nem tudott tartósan ülni, így korábbi munkahelyére, a helyi általános iskola gazdasági irodájába nem tudott visszamenni dolgozni. Leszázalékolták, ettől  kezdve energiáját a sorstársközösség megszervezésére fordította. Így vall erről: "bármennyire is megszenvedtem fizikálisan és mentálisan a betegségemmel, bizonyos mértékig hálás vagyok a történtekért, mert ma sokkal értékesebb életet élek mint korábban."

– Kezdetben tartottam attól, hogy elhal a közösségi kezdeményezésünk. Vidéken ugyanis még zárkózottabbak az emberek mint a fővárosban, s a rákbetegséget sokan titkolnivaló stigmaként hordozzák magukban. Eleinte csak hatan-nyolcan találkoztunk, most viszont negyven-ötven rákbeteg jár össze rendszeresen, hogy megossza egymással örömét és bánatát – számol be az elmúlt évek fejlődéséről Sipos Gézáné.

A havi találkozók mellett rendszeresen hirdetnek szabadidős programokat is, a közelmúltban például Esztergomban jártak, s egy közös dunai hajózást szerveztek. Erre olyan betegek is elmentek, akik más- különben nem szeretnek a klasszikus otthoni klubtalálkozókon részt venni.

– Ahány ember, annyi személyiség. Vannak akik kifejezetten kerülik a sorstársakat. Náluk ez egyfajta pszichológiai védekezés lehet, igyekeznek hárítani maguktól azt, hogy egy olyan közösség tagjai legyenek, akiket a beteg-égük hozott össze. A legtöbbször ugyanakkor bennük is megvan a megértő fül és a bátorító szó iránti igény, amit jól jelez, hogy sokukkal állandó telefonos vagy személyes kapcsolatban vagyok – fogalmaz Sipos Gézáné.

Kapcsolódó cikkek:
A betegséggel lélekben is meg kell küzdeni
Túl kevesen ismerik a betegszervezeteket
Sorstársközösségek: osztoznak bajban és örömben