Válasz

A de Gramont protokoll egy két komponensből álló kombinált kezelés, amelyet 2 napon át (kb. 48 óra) szoktak alkalmazni.

Először az első komponens beadására kerül sor kb. 2 óra hosszú időtartamban. Ennek a szernek az adására azért kerül sor, hogy érzékenyítse a sejteket az ezt követően beadott citosztatikumra, a második komponensre (5-FU).

Az első komponens lefolyása után először gyors cseppszámmal (szakszóval bolusban) beadnak egy telítő dózis citosztatikumot. Ennek az alkalmazásnak az a célja, hogy a vérben gyorsan kialakuljon a hatékony gyógyszerszint. Ezt követően úgynevezett fenntartó, lassú cseppszámmal folyamatosan csöpög tovább a citosztatikum.

A klasszikus de Gramont protokollban a második napon ismét az első komponenst, bolus 5-FU-t és folyamatos (ebben az esetben ismét 22 órás) 5 FU infúziót adnak. Az úgynevezett módosított de Gramont kezelésben csak az első napon alkalmazzák a sejteket „érzékenyítő” komponenst, majd telítő dózisú citosztatikumot, s kb. 46 óra alatt, lassan beadott infúzióval biztosítják a folyamatos hatóanyag szintet a vérben.

Az így alkalmazott kezelésnek általában ritkák és enyhék a mellékhatásai, ezt a fajta kezelést pl. az idősebb betegek is jól tolerálják, s az így bejuttatott citosztatikus kezelés hatékonyabbnak is bizonyult, mint a korábban rövidebb, fél-egy órás infúzióban alkalmazott terápia.

Ritkán jelentkeznek vérkép eltérések, például a fehérvérsejtszám csökkenése, még ritkább a vörösvérsejtszám-csökkenés, illetve a thrombocyta (vérlemezke) számának csökkenése. Előfordulhat hányinger, ritkábban hányás, ez ellen a ma már rendelkezésre álló hatékony hányáscsillapítók segítségével lehet védekezni. A de Gramont kezelés mellett nyálkahártya eltérések is kialakulhatnak, például a szájnyálkahártya érzékennyé válása, gyulladása (mucositis). Kialakulhat gyakori székletürítés, hasmenés is a bélnyálkahártya izgalma miatt.

A hosszú citosztatikus kezelés mellett ritkán kialakul úgynevezett kéz-láb szindróma, vagyis amikor a tenyér és/vagy a talp pirosas, érzékeny, esetleg a bőr hámlásnak indul. A hosszú FU kezelés mellékhatása lehet, hogy a bőr a véna fölött barnásan elszineződik, ahova a beteg a kezelést kapta. Ennél a kezelésnél ugyanakkor nem jellemző a kopaszság, illetve a jelentősebb hajhullás.

Tudni kell, hogy nem minden mellékhatás jelentkezik minden betegnél, és a fentiekben felsorolt mellékhatások is minden 10-100. betegnél alakulnak ki. Összességében az mondható, hogy a de Gramont kezelést a betegek jól bírják, s viszonylag kevés a mellékhatása. Bizonyos esetekben, ha súlyosabb fokozatú a mellékhatás, a kezelési dózis módosítására lehet szükség, vagyis dóziscsökkentésre, illetve bizonyos esetekben, ha a mellékhatás a tervezett következő kezelés idején még mindig jelentős, a kezelés elhalasztására.

Kapcsolódó cikkek:
Kemoterápia: gyógyszerek és módszerek
Kemoterápia: sejtmérgektől a célzott kezelésekig
A kemoterápiás kezelés mellékhatásai
Gyógyszeres kezelés: klasszikus kemoterápiák és célzott terápiák
De Gramont: az onkológiai protokoll atyja Budapesten

Válasz: 2026-04-1311:11:34